VKLA Akik meghalnak a címerért, kitűnnek a meccseken - Tóth László vezetőedzővel a Vasas Szurkolói Klub készített interjút

A Vasas Szurkolói Klub 2019-es Hajrá, Vasas! újságjában számos területen érintett az Akadémia, a lap ezúttal a tavalyi szezon U19-es bajnokcsapatával is foglalkozik, mely kapcsán a korosztály akkori vezetőedzője, Tóth László nyilatkozott a magazinnak. 

Ezekkel a fiatalokkal, ha a felnőtt keretben játszanak, nem csak szökőévente juthatunk majd be kupadöntőbe és lehetünk harmadikok az első osztályban – így lehet talán a legrövidebben és a legvelősebben összefoglalni Tóth Lászlóval, a Vasas Kubala Akadémia U17-es csapat vezetőedzőjével készített interjúnkat.

Mitől jobb csapat, miben más a Vasas Kubala, mint a Felcsút, a Fradi, vagy a Vidi? Vagy úgyis kérdezhetném: szülőként, ha nem Vasas-drukker lennék, mivel tudna meggyőzni, hogy Angyalföldön van a gyermekem helye?

- Nyilván ezekkel a csapatokkal infrastrukturálisan nem tudunk még harcba szállni, mégis azt mondanám, hogy - és ebben nagyon fontos szerepe van Nagy Miklós érkezésének - akár válogatott korú utánpótlás játékosnak, akár olyannak, aki még nem volt, de tehetség, hogy a jövőkép miatt is bármelyik egyesületnél vonzóbbak lehetünk. Itt ugyanis reális célként tűzheti ki a játékos a felnőtt csapatba kerülést. Emellett a malmunkra hajtja a vizet a képzésünk is, hiszen míg a legtöbb csapat - azok közül, akiket említettél - a direktebb futballt játssza/tanítja/oktatja, addig nálunk a játékos áll a fókuszban, az ő fejlődésük a legfontosabb. A képzés hozni fogja magával az eredményeket is, illetve sokkal összetettebb játékosokat tudunk nevelni.

Mi a jobb a srácoknak, ha a másodosztályban agyonvernek mindenkit, vagy az első osztályban belefutnak néhány zakóba?

- A válasz egyértelmű, de nem ilyen egyszerű. Míg az elmúlt években kiemelkedtünk a másodosztályból és az U19 tavaly is uralta játékban és eredményességben a mezőnyt, addig az U16 és az U17 sokszor megszenvedett a mérkőzéseken. Attól függetlenül, hogy a 17-es korosztály megnyerte a tavalyi bajnokságot, nem volt egyszerű dolga. Ott mindenki minket akart megverni, tőlünk akart pontot rabolni szinte bármi áron. Idén az első osztályban az U19-es csapatunk - köszönhetően annak, hogy egyben maradt és immár harmadik éve egy társaságot alkot - nagyon erős, dobogó esélyes, de minden mérkőzése ki-ki meccs, nincs könnyű ellenfél. Az U17-be nyáron egy kezdőcsapatnyi játékos érkezett különböző csapatoktól, így nekünk kell egy kis idő, hogy összeszokottabb társaság legyünk, de bizton állítom, hogy meg fogjuk ugrani a szintet annak ellenére is, hogy ez egyelőre eredményességben még nem látszik. Játékban már sokszor ellenfeleink fölé tudunk nőni, de ami a másodosztályban esetlegesen belefért, azt itt könyörtelenül kihasználják. Így azt mondom, annak ellenére, hogy egyelőre nincs sok győzelem, sokkal többet fejlődnek a játékosok.

Mivel lehet motiválni egy fiatal focistát a Vasasban?

- Bízom benne, hogy nem igazán kell, hiszen nap mint nap egy gyönyörű stadion mellett edzenek. A szemük előtt lebeg, hogy ott szeretnének játszani, ennél nagyobb motivációt én nem tudnék elképzelni. Egy biztos: én nagyon szívesen játszanám minden hazai meccsünket a csodálatos stadionunkban!

Hogyan lehet, kell-e egyáltalán nevelni a klubhűséget?

- Ez egy nagyon jó kérdés. Önmagamat írnám le, hogy az én vérem hogyan lett piros-kék. Több, mint hét éve kerültem ide, az évek során pedig az U6-tól kezdve sorban dolgoztam a korosztályok mellett, melynek minden egyes perce mélyítette bennem a szimpátiát. Szívesen jöttem edzésre, alig vártam, hogy lássam a fiúkat. Építve a csapatokat, látva a sikereket - és persze a kudarcokat is - egyre erősebb szálak kötöttek a klubhoz, így lettem én igazi Vasas szurkoló, aki minden idegszálával azon dolgozik, hogy a lehető legtöbb játékos a felnőtt csapatunkat szolgálja sikeresen és hosszú ideig. Talán egy játékosban is hasonlóak játszódhatnak le, főleg, akik 6-7 évesen idekerültek és végig tudták járni tehetségük miatt az összes korosztályt. Na, ők lesznek aztán a következő Illovszkyk, Váradyk, Puskások. Szerencsére van jó pár ilyen srác az Akadémián.

Mit jelent a Vasas címer egy 17 éves srácnak?

- Általánosítani nem szabad, hiszen vannak és lesznek olyanok, akiknek egyelőre kevesebbet. Viszont azok, akik meghalnának a címerért, ki fognak tűnni a mérkőzéseken és nagy eséllyel oda is kerülhetnek a felnőtt csapathoz. Az utóbbi évek példája Kovács Milán, de Csibra Danit is ide tudnám sorolni, aki jelenleg ugyan a Siófok csapatát erősíti, de minden idegszálával a Vasashoz kötődik. Tóth Dárius, Rabatin Ricsi és Rákos Bence szintén Vasas-érzelműek, s igaz, hogy ők most még csak NB3-as csapatokban próbálják bebizonyítani a rátermettségüket, de azon vannak, hogy megmutassák: itt a helyük!

Mi lehet a reális célja a Vasasban nevelkedő focistáknak: az NBI., a magyar válogatott, esetleg egy külföldi bajnokság?

- Azt gondolom, hogy ebben a sorrendben akár lehetnek célok ezek is. Vannak tehetségeink, akikben megvan ez a kiugrási lehetőség, de természetesen azzal is tisztában kell lenni, hogy nem mindenki fog tudni odakerülni.

Mennyire erős az U17 és az U19, lehetnek ezek csapatok a következő évtized Vasasának gerince?

- Mint említettem, a mostani U19 évek óta együtt van, ráadásul jó kezekben, de mégis azt mondanám, hogy az U17 és U19 meghatározó játékosai összegyúrva lehetnek a következő évek Vasasának gerince. Hozzáteszem, ha Nagy Miklóson múlik, akkor bátrabban fognak hozzájuk nyúlni és nem Zalaegerszegről vagy Kecskemétről igazolnak majd ugyanolyan játékosokat, mint akik nálunk is nevelkednek.

Nem veti vissza a srácokat, hogy nagyon sok felnőtt csapatban, nagyon sok külföldi játszik?

- Azért a Paks vagy a Debrecen jó példa lehet, hogy magyar szinten lehet jó csapatot építeni hazai, sőt saját nevelésű játékosokkal is. Ez kell, hogy a szemük előtt lebegjen. A következő években a Vasas ebben is élen járhat majd és a hűséges, tehetséges és odaadó játékosokkal nem csak szökő évente lesz MK-döntő és NB I. bronz, ebben biztos vagyok.

2019.10.25. 09:00

Vissza