U17 Arday Dominikot kérdeztük Eb-ről, válogatottságról

A magyar U17-es válogatott számára a mai, Franciaország elleni összecsapás nem csupán az Eb rangsorában elért helyezés miatt számított, hiszen egy győzelemmel kivívott ötödik hely egyben az októberi, Indiában megrendezésre kerülő vb-részvételt is jelenthette volna. A pályán kezdő játékosként számított akadémistáinkra - Arday Dominikra, Opavszky Balázsra és Torvund Alexanderra -, valamint a már Vitesse színeiben futballozó Bencze Márkra Szélesi Zoltán szövetségi edző. A magyar csapat mindvégig egyenrangú fél volt a pályán. A franciák vezető találata után is tovább küzdöttek a játékosok, mindent megtettek az egyenlítésért, ám ez most nem sikerült. A magyar U17-es válogatott ezzel a 6. helyen zárt az Európa-bajnokságon.

-Minden mérkőzésre ugyanúgy koncentráltunk, erre a találkozóra is maximális erőbedobással készültünk, hiszen nagyon fontos volt számunkra. A csapatunk mindent megtett azért, hogy nyerni tudjunk, de sajnos a helyzeteinket nem tudtuk értékesíteni úgy, ahogyan azt a franciák elleni első meccsen tettük. Hiányzott az az egyenlítő találat, ami felszabadított volna minket a nyomás alól, mint legutóbb - tudtuk meg Arday Dominiktól.

-Természetesen a kudarc érzése bennünk van, amiért nem tudtunk kijutni a vb-re. Ám meg kell látnunk ebben a szituációban azt is, amire nagyon büszkék vagyunk, hogy Európa hat legjobb U17-es csapata között mi is ott vagyunk. Mindent megtettünk, amit csak lehetett, nem szabad csalódottnak lennünk, hiszen csodálatos eredményt értünk el.

U16-os korosztályú labdarúgó voltál, amikor először belekóstolhattál a válogatottság különleges világába. Korábbi interjúnk során már elmondtad, milyen fontos szerepet töltött be ez az érzés az életedben, úgy tűnik most az álmod egy újabb fejezete vált valóra.

-Mindig is foglalkoztatott a válogatottság gondolata, az volt az egyik nagy álmom, hogy egyszer bekerülhessek a korosztályos keretbe én is. Az U16-os összetartást követően fontos célként tűztem ki magam elé, hogy újra visszakerüljek a válogatottba. Sokat dolgoztam érte, hogy sikerüljön bizonyítanom: a klubcsapatom mellett helyem van a válogatottban is.

Sikerült, hiszen decemberben behívtak az Olaszország elleni U17-es mérkőzésre, ezzel kezdődött meg az a sorozat, ami máig is tart. A Telkiben sorra kerülő, Törökország elleni felkészülési mérkőzés után a Horvátországba utazó keret tagja lettél, ezzel pedig újabb út nyílt meg előtted. Egy kisebb sérülés hátráltatta a munkádat, Franciaország és Skócia ellen nem léptél pályára, de a feröeri mérkőzésen már sikerült bebizonyítanod, hogy nem hiába szavazott neked bizalmat Szélesi Zoltán szövetségi edző. Profi mentalitásra vall, hogy mindvégig rendelkezésre álltál, s amikor kellett, úgy szálltál be, ahogyan az elvárható egy válogatott labdarúgótól.

-Olyan elvárásaim voltak saját magam felé, melyeket minden körülmény mellett meg akartam valósítani. Ez motivált engem minden nap, így tudtam az edzéseken maximális odaadással dolgozni és készülni arra, hogy pályára lépjek azon a mérkőzésen, amelyiken számít rám az edzőm és a csapatom. A sérülésem miatt hiába nem jutottam annyi szerephez, mint azt szerettem volna, akkor is azt tűztem ki célul magam elé, hogy a legjobb formámat tudjam nyújtani és bizonyíthassak. Higgadtan és elszántan dolgoztam, hogy kezdő játékosként léphessek pályára.

A munkád és az alázatos hozzáállásod bebizonyította, hogy nem csupán pályára tudtál lépni a feröeri csapat ellen, de az ötödik helyért vívott összecsapáson a kezdő tizenegyben is számított rád Szélesi Zoltán. Mondhatjuk, hogy ezekért a pillanatokért érdemes magadra ölteni a címeres mezt?

-Szakmailag és emberileg egyaránt fontos lépésnek tartom ezt a lehetőséget. Emberileg életem egyik legszebb emléke marad, amikor a Feröer-szigetek elleni találkozón pályára léptem, első alkalommal az U17-es Eb során. Azt éreztem, hogy itt a lehetőség, amit meg kell ragadnom. Meg kell mutatnom, ami bennem van, ki kell hoznom magamból a maximumot. Szakmailag a Franciaország elleni, Vb-kijutást jelentő mérkőzést emelném ki, kezdő játékosként ez meghatározó részévé vált a pályafutásomnak, erre nagyon büszke leszek mindig. Az Eb-n szerzett szakmai és emberi tapasztalataimat hazahozom a Vasas Kubala Akadémiára, hogy a jövőben ezzel is segíteni tudjam a csapatom munkáját. Az Akadémia rengeteget segített nekem abban, hogy egyrészt be tudjak kerülni az U17-es válogatott keretébe, másrészt pedig élni tudjak a lehetőséggel. Úgy érzem, sikerült bizonyítanom, ebben pedig nagy érdeme van az Akadémiánál folyó szakmai munkának.

2017.05.16. 21:15

Vissza