SAJTÓ Sikeres őszt zárt a saját nevelésű fiatalokban bízó Vasas FC II - Lapszemle

Érdemes ott kezdeni, hogy a Vasas tavaly májusban megnyerte az NB II-es bajnokságot. Ennek köszönhetően a patinás, 1911-ben alapított klub egyfelől arra kapott lehetőséget, hogy négy év elteltével visszatérjen az élvonalba, másfelől arra, hogy tartalékcsapatot indítson az NB III-ban. Mivel a piros-kékeknél nem csupán a magyar, hanem a fiatal játékosokban is bíznak, nem jelentett meglepetést, amikor Nagy Miklós sportigazgató bejelentette: élnek az eséllyel, rajthoz áll a Vasas FC II. A Vasas Kubala Akadémián nevelkedő futballistáknak hála, a keret magja adott volt, már „csak” egy vezetőedzőt kellett találni. Messzire végül nem mentek a vezetők: a 2017 és 2022 között a Kelen SC-vel klubtörténeti sikereket (két bajnoki cím a Budapest-bajnokság első osztályában, két feljutás az NB III-ba és két Budapest Kupa-diadal) elérő Harmati Tamást csábították át Kelenvölgyről Angyalföldre - írja az utanpotlassport.hu.

„Megtisztelő volt, hogy a Vasasnál úgy gondolták, alkalmas vagyok ennek a szerepnek a betöltésére – kanyaradott vissza 2022 nyaráig a 42 esztendős szakember. – A döntésemet nagyban befolyásolta, hogy Nagy Miklóssal és Tóth Csaba szakmai igazgatóval az élen mindenki pozitívan és nagy reményekkel állt az ügyhöz, arról nem szólva, hogy nem ismeretlen helyre kerültem, hiszen korábban már edzősködtem a Vasas Kubala Akadémián. Nagyon szerettem a Kelennél dolgozni, de amikor a Vasas megkeresett, azt éreztem, erre nem mondhatok nemet, jelentős kihívást láttam abban, hogy a klub saját nevelésű fiataljaira épülő csapatot építhetünk. A Kelen-játékosok többsége már jártas volt a felnőttfutballban, viszont a Vasas fiataljai most csöppentek ebbe a világba – márpedig ez az átmenet az egyik legnagyobb és legnehezebb lépés a karrierjük során.

„Időre volt szükségük, hogy felvegyék a ritmust; volt, akinek ez gyorsabban ment, volt, akinek valamivel lassabban, de fél év elteltével megállapítható, a legtöbb játékosnak sikerült ezt a bizonyos lépést megtennie. Minél többüknek szeretnénk utat nyitni az első csapat öltözője felé, ugyanakkor amellett, hogy nagyon fontos az egyéni fejlődés, nem szabad elfelejteni, pontokra játsszák ezt a bajnokságot is, és nekünk feltett szándékunk, hogy a következő idénynek is az NB III-ban vágjunk neki.”

Jelen állás szerint aggodalomra semmi ok, a tabella azt mutatja, hogy a Keleti csoportba sorolt piros-kékek a húszcsapatos mezőny első feléhez tartoznak: 20 forduló alatt 28 pontot gyűjtöttek, ami a 10. helyhez volt elegendő.

„Csak a bajnokság végén lehet megmondani, mennyit ért az őszi produkciónk – intett higgadtságra a napi munka mellett az UEFA Pro licences tanfolyamot végző Harmati Tamás. – Az eddigi teljesítményünk arról árulkodik, hogy fokról fokra haladva eljutottunk odáig, ameddig mostanra nagyjából szerettünk volna. Noha az első négy fordulóban mindössze egy pontot szereztünk, a csapatnak már akkor is volt arca, lehetett látni, mit akar játszani, ám az előre borítékolható »gyerekes« hibák befolyásoltak az eredményességünket. A szezon első meccsein látszott, a fiatalok még mindig nem állnak készen a felnőttfocira, mindamellett volt okunk a bizakodásra, mert láttuk, hogy hétről hétre mennyit fejlődnek, és lám, a következő nyolc mérkőzést öt győzelemmel, két döntetlennel és mindössze egy vereséggel hoztuk le. Ráadásul jól futballoztunk, kétszer három, egyszer hét, egyszer pedig kilenc gólt szerezve nyertünk. Ezt követően szembesültek a legnagyobb kihívással a srácok: az őszi szezonból hátralevő nyolc találkozón tulajdonképpen önerőből kellett talpon maradniuk, mert már csak ritkán kaptunk vissza játékost az első csapattól. Ebben a periódusban is kellett némi idő, hogy alkalmazkodjanak ehhez a helyzethez, de ez is sikerült: az utolsó négy meccsünkből hármat megnyertünk, egyet döntetlennel zártunk. Talán ennél is nagyobb szó, hogy azokon a mérkőzéseken kiváltképp fiatal együttessel álltunk fel, a BKV Előre otthonában például úgy győztünk kettő egyre, hogy az átlagéletkor 17.6 év volt, a kezdő tizenegyben öt kétezer-ötös születésű tehetség is helyet kapott, de a cserék után az utolsó tíz percben már hét ilyen játékosunk volt a pályán.”

A Magyar Labdarúgó-szövetség adatbankja arról is tanúskodik, hogy a Sényő elleni idegenbeli döntetlen (2–2) alkalmával öt, míg a mérkőzés előtt még harmadik Karcag ellen négy, 2005-ben született futballista sorakozott fel a kezdéshez – amikor a játékvezető lefújta a 2–1-es Vasas-sikert hozó találkozót, már nyolc olyan ifjú tartózkodott a gyepen, aki akár az U19-es csapatban is játszhatott volna.

„Nem árt hozzátenni, hogy ezek a játékosok nem csupán a Vasas FC II-ben szerepelnek, a saját korosztályukban is pályára lépnek, mi több, a legjobbak még az utánpótlás-válogatottban is megméretnek” – jelezte Harmati Tamás, hogy meccsterhelésből nincs hiány. – Úgy tűnik, bírják a tempót, remélem, a stábnak is van ebben szerepe. Kiváló edzői csapat alakult ki, mindenkiben jó szakembert és jó embert ismertem meg, ezért is tudunk hatékonyan együtt dolgozni. Az előző évekhez képest valamelyest más az én munkám is, a hangsúly ugyebár azon van, hogy a fiatalokat kell a felnőttfutball világa felé terelni. Fontos, hogy megfelelő értékrendjük, valós önképük legyen, mert csak így tudják a maximumot nyújtani. Mindenesetre boldoggá tesz, hogy sokan azt mondták az ősz után, jóval tudatosabbak lettek. És nagyon örülök annak is, hogy a Vasas-szurkolók a fiatal csapat mellé álltak, sokan kijárnak már a mi meccseinkre is – úgy hiszem, ez az eddigi teljesítményünk elismerése is egyben.”

2023.01.25. 12:06

Vissza