VKLA Szekeres Tamás - Aki nem szeretne fejlődni, annak nincs helyette közöttünk

"Folyamatosan fejlődnünk kell, ehhez pedig tanulni kell. Külföldi tanulmányútjainkon megismertünk olyan embereket, akiktől lehet tanulni. Be kell hozni a tudást a magyar futballba. Elindult egy folyamat, amelynek mi is részesei szeretnénk lenni. A fejlődéshez szemléletváltás is kell, ennek első lépése pedig új gondolatok ébresztése, befogadása.”

A fenti szavakkal harangozta be a Vasas Kubala Akadémia által szervezett konferenciát az Akadémia ügyvezetője Szekeres Tamás. Az elhangzottak sokban összecsengenek a Nemzeti Sport Online által idén év elején indított Szemléletváltás sorozat céljaival. Ezért is fogadtuk el a meghívót. A konferencián a több mint harminc éve a holland szövetség alkalmazásában, jelenleg az edzőképzés instruktoraként dolgozó Jan Reurings és tanítványa, Ryan Smart tartottak előadásokat többek között tehetséggondozás, edzői szerepek, genetikai adottságok, labdarúgó-játékostípusok témakörökben. A délelőtti előadásokat délután gyakorlati bemutató követte, a külföldi szakemberek edzés közben is bemutatták mindazt, amit képviselnek. A konferencián a Kubala Akadémia – mint regionális központ – meghívására a hozzá tartozó alközpontok képviselői vettek részt, mintegy félszázan, köztük volt válogatott labdarúgók is, például Bükszegi Zoltán vagy Czvitkovics Péter.

– Az előadások felvezetőjében elmondta, a jövőben több hasonló szakmai programot is szeretnének szervezni a hazai utánpótlásedzőknek. Van valós igény a honi edzők körében arra, hogy külföldi szakemberektől tanuljanak?

– Úgy vélem, elindult a változás a magyar futballban, ami az utánpótlásképzésre is vonatkozik – válaszolta a Nemzeti Sport Online kérdésére az előadásokat követően Szekeres Tamás, a Vasas Kubala Akadémia ügyvezetője. – Mi kizárólag olyan szakembereket szeretnénk alkalmazni, akik szeretnének tanulni. Én is tapasztalom, hogy sokan csak a papír miatt végeznek el egy tanfolyamot, hallgatnak meg egy-egy előadást, nincs meg a belső igényük a tanulásra, a fejlődésre. Változásra van szükség a futballunkban, a változáshoz pedig cselekvés kell, nem elég arról csak beszélni Tanulni vágyó, nyelveket beszélő, motivált fiatalokat szeretnénk támogatni a fejlődésükben, akik aztán hozzájárulhatnak a honi labdarúgásban dolgozók szemléletváltásához. Nekünk, vezetőknek, ennek a kereteit kell megteremtenünk, hogy aztán idővel magától működhessen a folyamat. Lehetőséget teremtünk, eszközöket adunk a fejlődéshez, megnyitjuk a gondolkodást, bizonyos keretek között (a Vasas Kubala Akadémia futballfilozófiája alapján), de mindenkinek a maga útját kell járnia.

– És a megszerzett tudást vajon alkalmazzák is a gyakorlatban? Mikorra várhatjuk, hogy a változtatási szándék konkrét eredményeket is hoz? Mert a magyar futballban harminc éve mindenki türelmet kér, voltak itt már angol, holland, német, olasz és még ki tudja, hány országból érkező szakemberek, mind az utánpótlásban, mind felnőttszinten, mind a kluboknál, mind a válogatottnál számos irányba próbáltunk már elindulni, mégsem jutottunk sehova.

– A pályán egyelőre valóban nem köszön vissza a változtatási szándék, egészen egyszerűen azért, mert nincsenek sokan pontosan tisztában azzal, hogy miben is kellene változniuk. Az ehhez hasonló előadások ezekre a kérdésekre adhatnak választ. Ha tudjuk,  mennyire különböző játékostípusok léteznek, akik más-más megközelítést igényelnek, ha tisztában vagyunk azzal, hogy minden játékosnak más és más a belső motivációja, akkor már megtettük az első lépést. Ha elfogadjuk, hogy nem biztos, hogy az a legjobb módja a gyerekek fejlesztésének, ahogy azt mi eddig csináltuk, ha nyitottak vagyunk az újra, ha ki tudjuk deríteni minden játékosunkról, hogy hogyan „működik”, akkor lehet esély az előrelépésre. A magyar futballban a szürkeállomány gyarapítására van szükség. Látjuk, ki mennyire szeretne fejlődni, aki csak szavakban szeretne, annak nincs helye közöttünk. De ez folyamat, nem megy egyik napról a másikra.

– A holland és az angol szakember által bemutatott, abszolút futballista-központú, a játékosok megismerésére építő megközelítési mód ön szerint mennyire számít újdonságnak a magyar futballban?

– Magyarországon a játékosok fejlesztése során sok helyen még mindig a legfelsőbb vezetők mondják meg, mik a célok és azokat hogyan lehet elérni, a beosztottak, jelen esetben az edzők, pedig azzal vannak elfoglalva, hogy mit miért nem lehet megvalósítani. A problémákat nem elég azonosítani, azokat meg is kell oldani. A Team Sky brit országúti kerékpárcsapatnál – amellyel nemrég egy londoni sportkonferencián volt alkalmam megismerkedni – azt vallják, hogy arra a munkatársra, akinek egy adott téma kapcsán nincs a konstruktivitást szem előtt tartó saját véleménye, nincs is szükségük. Elvárják, hogy a felvetődő problémák megoldásában a saját szaktudásának megfelelően mindenki részt vegyen. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak a stábot sarkalljuk gondolkodásra, hanem a gyerekeket is tanítsuk meg gondolkodni. A mostani előadások arról is szóltak, hogy az edzők választási lehetőségeket, egyúttal döntési szabadságot adnak a játékosoknak. Ha saját maguk döntenek, gondolkodniuk kell.  A gondolkodásról való leszoktatás az iskolában kezdődik. Éltem Norvégiában is, a gyerekeim jártak ott iskolába, és tapasztalatból mondhatom, hogy a pozitív megerősítés csodákra képes. A norvég tanárok a jóra koncentrálnak, azt helyezik előtérbe. Az önbizalom pedig a dicsérettel, elismeréssel fejlődik. Magyarországon az iskolákban a legtöbb helyen a rosszra, a hibákra koncentrálnak a tanárok, sokkal fontosabbnak tartják felhívni a figyelmet arra, hogy mi a rossz, mint megtalálni a gyerekek erősségeit, azt, hogy ők miben jók. Nem véletlen, hogy Magyarország tele van önbizalom-hiányos emberrel, és ez mindenre rányomja a bélyegét.

– Különböző országokból érkező szakembereket hallgatva rájöhetünk, hogy az egyes futballkultúrák mennyire eltérő módon gondolkodnak a labdarúgásról, az utánpótlás-nevelésről. Viszont Magyarországon éppen az tűnik az egyik fő problémának, hogy itt nincs közös nevező, nincs egyetlen irány.

– Nem gondolom, hogy a magyar labdarúgásnak egy előre meghatározott irányba kellene fejlődnie. A futball globalizációjával már nincs lényegi eltérés a fejlett futballkultúrák képzési módszereiben. A holland módszer legtöbb eleme megtalálható a német oktatásban és az angol akadémiákon sem tanítják különösebben másképp a futballt, mint Belgiumban. Állandó kölcsönhatásban állnak ezek a módszerek, állandóan változnak, állandóan fejlődnek. Elmúltak már azok az idők, amikor egyértelműen meghatározható volt, mit is jelent a német, az angol vagy a magyar stílus. Meggyőződésem, hogy futballunk fejlődésének legfontosabb lépése az lenne, ha utánpótlásedzőink és klubvezetőink képzettsége, munkához való viszonyulása és motivációja hasonló szintet érne el, mint a fejlett futballkultúrákban dolgozó hasonló szakembereké.

nemzetisport.hu - Pór Károly

2017.12.01. 11:12

Vissza