VKLA U10 - Europe Cup

U10 – Coppa Italia Open

Coppa Italia, Europe Cup 2013

Sesto Fiorentino, Stadio Comunale, műfű, torna 2013.05.09. 15:00

Pályaméret: 55x35 méter, játékosok: 6+1, játékidő: csoportban 1x15, helyosztókon 2x15 perc

Torna kerete:

Kiss Gellért kapus, Sipos Olivér, Szántó Attila Tas, Obsuszt András, Bereczky Borisz, Biben Barnabás, Biró Márk, Nagy Zsombor, Markos Máté, Pócsa Csaba

Tornán résztvevő csapatok:

A csoport: AS Livorno, Sestese Fiorentino, UPD Ponte a Greve, Vasas Kubala Akadémia

B csoport: FC Wacker, ACF Fiorentina, AC Juvenes Dogana, ASD Biancorossi

C csoport: CFR CLUJ, ASD Valdarno, FC Empoli, SD Scandicci

D csoport: FC Luzern, FCD Suno, AC Prato, USD Rin Doccia

Csoportmeccsek

Vasas Kubala Akadémia 3 – 0 UPD Ponte a Greve (olasz)

gól: Pócsa, Biró, Biben

Vasas Kubala Akadémia 0 – 2 Sestese Fiorentino (olasz)

Vasas Kubala Akadémia 1 – 1 AS Livorno (olasz)

gól: Biben

A meccsekről: Az első meccsen nagyon jól kezdtünk, sikerült viszonylag Csabinak hamar gólt szerezni, és ez megadta a srácoknak a továbbiakhoz az alaphangot. Mivel 15 perc nem hosszú idő, végig kiegyensúlyozottan és pontosan kell játszani. Ezen a meccsen még két szépségdíjas találatot szereztünk Márkó és Barnus révén, és 3-0nál is volt még két lehetőségünk a gólszerzésre. Bíztam benne, hogy a második meccsre kitart a lendület és a gyorsaság, de sajnos a hazai csapat ellen nem voltunk hatékonyak sem védekezésben, sem támadásban, így viszonylag sima vereség lett a vége. Bár, azt meg kell jegyeznem (és ennek később lesz jelentősége) hogy a meccs vége felé az utolsó 2-3 percben sikerült őket beszorítanunk, és mivel sérülés miatt kétszer is legalább 40-50 másodpercet állt a játék, vártam, hogy kicsit rátesz a bíró, de 14.50-nél a sípjába fújt. A srácok nem voltak túlzottan elkeseredve, lelkesítettük őket Istvánnal hogy az utolsó meccset szépen meghajtják, és még bármi lehet. Ennek szellemében elszántan és koncentráltan mentünk fel a pályára, és az első 3-4 perc nagy nyomása után szép lassan átvettük a mérkőzés irányítását. A 9. percben egy gyönyörű támadás végén Barnus nagyon higgadtan helyezte el a bal alsóba a labdát, 1-0 ide, és abszolút megfogtuk ezzel az ellenfelünket. A játék folyamatos volt, sérülés és időhúzás nélküli. Majd azt vettük észre, hogy 15.20-nál is megy még a játék, folyamatos bedobások és szabadrúgások nehezítették az utolsó 3-4 percben a dolgunkat. Nem éreztem indokoltnak, hogy mért játszunk még mindig, a gyerekek pedig egyre nagyobb nyomás alatt voltak, és 15.55-nél sikerült a Livornonak kiegyenlítenie. Nagy volt a csalódottság, mert ezzel elúszott a csoport 2. helye is, és ezt abszolút nem érdemeltük meg, a gyerekek nagyon szépen és jól játszottak. Így sajnos csak csoport 3.-ok lettünk.

9-12. hely között

Vasas Kubala Akadémia 2 – 1 FC Wacker (osztrák)

gól: Pócsa II

Vasas Kubala Akadémia 2-2 SD Scandicci (olasz)

gól: Pócsa II

Vasas Kubala Akadémia 0-3 AC Prato (olasz)

A meccsekről: A második napunk kísértetiesen hasonlított az első naphoz. Mindjárt egy szép győzelemmel nyitottunk, ezúttal 2x15 perces meccsek voltak már. Osztrák ellenfelünk kitartó és harcos volt, de az egész meccs képe alapján azt mondhatom, hogy megérdemelten nyertünk. Vezettünk már 2-0ra is Csabi bombagóljával, majd higgadt helyezésével, a meccs végét kicsit szorossá tettük egy bedobás utáni figyelmetlenséggel, miután kaptunk egy gólt. De Geló, aki az egész tornán bravúrt bravúrra halmozott, most is megmentette a győzelmünket. Ezt a meccsünket délben játszottuk, a másodikat pedig este hétkor, így újra rá kellett hangolódni a játék fontosságára. Azt gondolom, hogy ez sikerült is, 2-3 perc után egy 3-4 passzos összjátékot követően Csabi higgadtan elgurította a labdát a kapus mellett. Sajnos az ellenfelünk hamar tudott reagálni, egy nagyon nagy kapuskirúgás után két játékosom összefutott és abból el tudott menni az ellenfél, 1-1. Nem csüggedtünk, a második félidőben 2-3 rövid passz után sikerült Csabit kiugratni egy mélységi indítással, aki ezúttal balról és bal lábbal tréfálta meg a kapust, most is higgadt maradt és értékesítette második helyzetét is. A második félidőhöz hozzá tartozik, hogy 2-3 komoly durvaságot követtek el ellenünk, egy szabadrúgás szituációnál Olivért hasba könyökölte az ellenfél, a kiállítás ,,érdekes” módon cserére módosult. A gyerekek ekkor igazi csapatként, harcosan, a fogukat összeszorítva küzdöttek egymásért, és felvették a versenyt a fizikai fölényét fitogtató ellenféllel szemben. Igazi büszkeség, jó érzés volt azt látni, ahogy MINDENKI hátára vette a csapatot, egyszerre hét csapatkapitányt láttam a pályán. A meccs végén a sérülések miatt most az előző nappal ellentétben a bíró úgy érezte, hogy rátesz 1 perc hosszabbítást. Ezzel nem is lett volna baj, mert az 1 percnek a végén egy hosszú kapuskirúgás után a védőm el tudta pöccinteni a labdát az ellenfél elől, teljesen szabályosan. Már ekkor kiabáltunk a bírónak, hogy az általa jelzett egy percnek vége. Ekkor jött a ,,dupla csavar” a bíró azon kívül hogy nem figyelt ránk, a bedobásból hirtelen szabadrúgást ítélt oldalról. Nagy volt a feszültség, minden gyerek figyelt, nem is volt probléma, mert a beívelést Geló kiütötte. Mivel a csavar dupla volt ezért a bíró visszafújta a szabadrúgást, hogy azt még egyszer el kell végezni. Itt jön az előző naphoz kísérteties hasonlóság, beívelték, befejelték a gólt, a másodszor visszafújt szabadrúgásból, ami egyébként dobás volt, és a gólt jelző sípszó után azon hirtelenjében a mérkőzést is sikerült lefújnia a bírónak. A gyerekek igazságérzete ezt sorozatban másodszor már nem tudta elviselni, sírva jöttek le a pályáról, fél óráig sem lehetett őket megnyugtatni, és vigasztalni is nehéz volt a játékosaimat. Sajnos ez, valamint az elszenvedett durvaságok a harmadik meccsünkre rányomta a bélyegét. Bár másnap reggel jól kezdtünk ugyan az első 4-5 percben, de nem volt bennünk átütő erő, tompák voltunk, és ott is volt 1-2 szabálytalanság, ami megtört minket. Sajnos 3 perc alatt kaptunk két gólt, és ezzel elúszott az alsóházi győzelmünk. Azt meg kell jegyeznem, hogy ezen a meccsen is stílusosan, sok passzal, a létszámfölényeket keresve futballoztunk, és a meccs végén 3-4 lendületes támadás befejezésünk is volt, de most valahogy semmi sem jött össze. Így a 10. helyet szereztük meg, de azt gondolom, hogy mindenféle szempontból büszkék lehetünk magunkra. Én szeretném kiemelni külön minden játékosomat, akik hozzáállásukkal, magatartásukkal, szép és látványos játékukkal képviselték klubunkat, és hazánkat egy nemzetközi megmérettetésen. Végig betartva a stílusunkat, sok passzal, kezdeményezően, sokat cselezve, felszabadultan és tetszetősen fociztak, nagyon büszke vagyok rájuk.

Összességében: Ez a 4 nap mindenkinek nagyon nagy élmény volt, a gyerekek az olasz családoknál szeretetet és gondoskodást kaptak. Mindkét éjszaka után pozitívan, boldogan és erőt sugározva hozták vissza gyerekeinket. Mindemellett megismerkedhettek egy másik kultúrával, országgal, és annak szokásaival. Ezért utólag is köszönet jár nekik. Valamint szeretném még megemlíteni, hogy munkámat, és a csapatot mindenben segítette Kun István szakmai vezetőm, és Ifj. Mészöly Kálmán (III. ker. TVE) aki a szindikátusi program keretében tarthatott velünk, és mindenben készségesen állt a rendelkezésünkre. Így nekem tényleg ,,csak” azzal kellett foglalkoznom, hogy a gyerekek maximális tettvággyal lépjenek pályára. Jó volt profi csapatban dolgozni. Ezen kívül, ami rendkívüli érzés volt, az a szülők hozzáállása mind a meccsek előtt, közben és után is. Már a mérkőzések előtt szólt a ,,Ria-Ria Hungária”, meccs közben a „Hajrá Fiúk, Hajrá Vasas, Hajrá Magyarok”, valamint mindig a  végén eredménytől függetlenül a „Gyertek ide, Gyertek ide” rigmusok. Jó érzés volt örömünk és bánatunk után együtt ugrálni, és énekelni, hogy „Aki ugrál, angyalföldi”, és látni azt, hogy ilyen jó csapatot és közösséget alkotnak ők is. Ez elengedhetetlen a pályán elért sikereink mellé. Nekik is köszönjük a segítséget, szurkolást. HAJRÁ VASAS, HAJRÁ FIÚK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2013.05.14. 00:00

Vissza