VKLA U13: Danone Nations Cup 2015, Marokkó

Danone Nations Cup 2015 World Final

2015.10.23-25, Marokkó, Marrakesh

Szabályok: 7+1 játékos, 5x2 m kapu, félpálya keresztbe, 1x20 perc játékidő

Keret: Kiss Gellért kapus – Nagy Zsombor, Szántó Attila Tas, Puskás Zsombor Márk, Kerkovits Tamás, Sipos Olivér, Pócsa Csaba, Biró Márk, Kovács Mátyás, Biben Barnabás, Obsuszt András, Dékei Márk

Csoportkör

Magyarország – Marokkó 0–2
Gól: -

Magyarország – USA 0–1
Gól: -

Magyarország – Olaszország 1–0
Gól: Dékei

Alsóházi helyosztók

Magyarország – Kína 0-1
Gól: -

Magyarország – Egyiptom 3–0
Gól: Sipos, Puskás, Kovács

Magyarország – Lengyelország 1–2
Gól: Biben

Magyarország – Egyesült Arab Emirátusok 1–0
Gól: Sipos

A csapatot kísérő edző: A gyerekeknek egy olyan élményben lehetett része, amelyre biztosan egész életükben emlékezni fognak. Először a szervezésről mesélnék pár szót, utána a mérkőzésekről. Ahogy landoltunk Casablancán, egy magyar hostess fogadott minket, és egy külön busz várt ránk, amelyen csak mi utaztunk, és Marrakesh-be szállított minket. A szálloda előterében az összes résztvevő ország zászlaja kint volt valamilyen formában, plusz plakátok hada várt minket, amely hirdeti a világdöntőt. A szállodában csak a 32 ország delegációja volt, és le volt zárva a részünkre. A mérkőzésekre rendőri felvezetéssel mentek a csapatok, a buszokat hármasával – négyesével kísérték a motoros rendőrök, akik megállították a körforgalmat, átmentünk a piros lámpákon is. A gyerekeknek már ez nagy élmény lehetett. A stadion külterületén, az edzőpályákon folytak a selejtezők, ott mindenkinek külön öltözője volt, és várt minket minden nap a kimosott mez. Minden percről percre, centiről centire meg volt tervezve, és ehhez mindenkinek tartania is kellett magát. A mérkőzések előtt mindig volt bevonuló zene, mini-zászló csere az ellenfél játékosaival, így a gyerekek be tudták gyűjteni az ellenfelektől a szuveníreket. Az utolsó nap a stadionban játszott minden csapat 1 mérkőzést, így mi is. Ez is hatalmas élmény volt, mert már a hangosbemondó is szerepet játszott, a gólok utána bemondta a gólszerzőt és tapsot kért a közönségtől. A záróshow pedig félelmetesre sikerült, főleg úgy hogy végül a házigazda Marokkó megnyerte a tornát. Zinedine Zidane adta át a díjakat az első három helyezettnek (Marokkó, Mexikó, Franciaország), a különdíjasoknak és a Fair Play díjas csapatnak (Kína).

A mérkőzéseken minden játékosom igyekezett a maximumot nyújtani, de ez az akarat nem mindig párosult az eredményességgel. Marokkó elleni meccsben úgy érzem nem volt több, az első meccsünk volt, nyomta a teher is a fiúkat, sajnos hamar gólt kaptunk, utána viszont ki tudtunk jönni a kapu elől, bár ez gólhelyzettel nem párosult. Sokáig 0–1 volt, amikor elérkeztünk az utolsó perchez, kitámadtunk minden mindegy alapon, és a kontrából bekaptuk a második gólt. 0–2.

Az USA elleni meccs már sokkal jobban nézett ki, két hasonló képességű csapat játszott egymás ellen, ahol az a tét volt a fiúk vállán, hogy USA megverte az Olaszokat 2–0-ra, így ha nem nyerünk, kiesünk a csoportból. Emiatt a meccs miatt lehetünk talán a leg csalódottabbak, mert a 14. percben, a meccs végéhez közeledve két lövésünk is volt a vezető gólunkhoz, egészen közelről, amikor már feküdt a kapus is, és a védők is pánikszerűen csúsztak be. Milyen a futball, bünteti a kihagyott helyzetet, egy középpályán elhagyott labdából lekontráztak minket és egy távolról eleresztett lövés utat talált a kapuba.

Eztán arra kértem a fiúkat, hogy az Olaszok ellen szépítsünk, szerezzünk 3 pontot. A mérkőzés elején volt három tiszta helyzetünk, mégsem sikerült betalálnunk az ellenfél kapujába. A mérkőzés vége felé aztán Dékei Márk Nagy Zsombor passzából megszerezte az első találatunkat.

Másnap Kína ellen sokkal többet vártam a csapattól, de egy fizikálisan megtermett csapat ellen a mérkőzés vége felé gólt kaptunk, mi pedig veszélytelenek voltunk a kapura, Kerkovits Tominak volt egy jó lövése, amit a kapus kivédett.

Egyiptom ellen aztán sikerült több gólt is szereznünk és egy kicsit felszabadultak játszanunk, Biró Márk passzából Sipos Olivér volt eredményes, majd Oli szögletéből Puskás Zsombor fejelt gólt, majd Puskás közvetett szabadrúgása után Kovács Matyi lőtt gólt egészen távolról.

A szombati utolsó meccsünkön a lengyelek ellen megint egy érdekes mérkőzést játszottunk, mert az ellenfelünk nem akart kijönni a kapujuk elől, így pedig hiába „ácsorogtak” szinte egy helyben, nem tudtunk bemenni mögéjük. Aztán miután sokáig 0–0 volt, egy kicsit kijöttek a kapu elől, és egy mélységi bejátszás után Biben Barna nagyon jó ritmusban lőtte el a labdát a kapus mellett, 1–0 ide. Eztán sajnos hamar jött az egyenlítés, egy beadás utáni fejessel egyenlített ellenfelünk. Az utolsó percben pedig a kapusuk felívelte a labdát, az egész védelmünkön átszállt, a kapus nem jött, a csatár pedig higgadtan befejezte az akciót.

Így másnap az Egyesül Arab Emirátusok ellen játszottuk a stadionban a meccsünket, sok tartani valónk nem volt, de azért a fiúk tettek némi terhet magukra, „ajaj, ők elverték a Brazilokat”... Nyugtattam a fiúkat, hogy jobbak leszünk, ez így is volt egész mérkőzésen, de a gól valahogy csak nem akart jönni. Az utolsó percek környékén Sipos Olivér higgadtan oldott meg egy helyzetet, és az üres kapuba bombázta a labdát. 1–0. Ezzel az utolsó meccsünket megnyertük, és a fiúk vidáman várhatták a helyosztó mérkőzések további alakulását, és a Marokkó–Mexikó döntőt, melyet végül a házigazdák, rendkívüli izgalmak után 3–2 re nyertek meg.

Azt gondolom, hogy jó tapasztalat, tanulság és megméretés volt a fiúknak, nem utolsó sorban pedig hatalmas élmény.

Hajrá Vasas Kubala, hajrá Magyarország!

2015.10.29. 00:00

Vissza