VFC Varga Sándor: Tetszik, hogy a Vasasnál kitartanak a fiatalok nevelése mellett!

Ritkán nyilatkozik, de most kivételt tett a világhírű kárpátaljai származású játékosügynök, a magyar és nemzetközi edzőképzés egyik úttörője, Varga Sándor, akivel a Vasas-Békéscsaba felkészülési meccs után volt alkalmunk beszélgetni. A klubunkhoz ezer szállal kötődő szakember mesélt Arsène Wenger barátságáról, Mészölyről, Kubaláról és Sirinbekovról, ahogy arról is, hogy elismerése méltónak tartja, ahogy a Vasasnál a fiatal akadémistákat koncepciózusan nevelik.

Mi szél hozta a Fáy utcába?

Mondhatom, hogy egy negyvenéves barátság, hiszen ennyi ideje ismerem Pintér Attilát. Amikor 1984-ben Moszkvában ifjúsági Eb-t nyertek a válogatottal, ott ültem a szovjet kispadon, és közben titokban szurkoltam a magyaroknak. Azóta is szoros a viszonyunk, ahogy Nagy Miklóssal is, akivel még akkor beszélgettem először, mikor átvette a Vasas Kubala Akadémiát. Londonban élek a családommal, de most, hogy Budapestre jöttem, jelentkeztem náluk, és voltak olyan kedvesek, hogy meghívtak erre az edzőmeccsre.

Hogy érezte magát az Illovszky-stadionban?

Szó szerint az angyalok földjén jártam, még a nap is kisütött, amikor kivonultak a csapatok a Vasas-induló felcsendülésekor. Szép pillanat volt ez nekem, annyi gyönyörű emlékem van a klub és a Fáy utca kapcsán, hogy megérintett, hogy újra itt lehetek. Az pedig külön tetszett, hogy ennyi fiatalt láttam Vasas-mezben futballozni. Üde színfolt, ha valahol kitartanak amellett, hogy az akadémiáról próbálják eljuttatni a saját nevelésű fiatalokat az első csapatig. Pedig a világ nem erre tart… Jó barátságot ápolok Arsène Wengerrel, még játékosügynökként kerültem vele kapcsolatba az Arsenalnál. Ő szokta mondani, hogy vásárolni mindenki tud, akinek van pénze, az viszont nagyon ritkán szempont a vezetőknél, hogy a pillanatnyi sikerhajhászás mellett figyelmet fordítsanak a saját fiatalok kinevelésére is. Becsülöm, hogy a Vasasnál ezt a hosszú és rögös utat járják, ez lenne a lényeg, ettől lesz jobb a labdarúgás.

Azért itt álljunk meg egy szóra: viszonylag kevés magyar ember száján csúszik ki, hogy a jóbarátom, Arsène Wenger…

Nem is dicsekvésből mondtam, de a vele való kapcsolat az egyik olyan ajándék a sok közül, amit ettől a csodás sportágtól kaptam. El sem tudom mondani, mennyi barátom van a világ labdarúgásában. Ennek kapcsán viszont az a filozófiám, hogy a jó játékosügynök olyan, mint a jó játékvezető, láthatatlanul kell tevékenykednie, így aztán nagyon ritkán nyilatkozom, de a Vasasért most örömmel kivételt teszek.

Ki is használnánk az alkalmat, hiszen meghatározó fejezete volt az életének, amikor Mészöly Kálmán segítőjeként tevékenykedett. Hogy indult vele a közös munka?

Én már Mészölyön, Farkason, Benén, Alberten nőttem fel az 1966-os vébé alatt Kárpátalján. Akkor álmodni se mertem volna róla persze, hogy Kálmán egyszer a jóbarátom lesz. Akkor kezdődött ez a közös történet, amikor 1984-ben Magyarországra költöztünk a családommal, és az MLSZ-nél nagy szeretettel fogadtak munkatársként. Mészöly Kálmán segítője lettem a felnőtt válogatottnál, majd 1991-ben, a Szovjetunió megszűnésekor együtt kaptunk visszautasíthatatlan ajánlatot Szaúd-Arábiából, az Al-Ittihadtól. Olyan feltételeket kínáltak, hogy nem mondhattunk nemet.

Fejest ugrottak az ismeretlenbe?

Nem egészen, és hát ez is a Vasashoz kötődik, hiszen amikor Kálmánnal kicsit félve tanakodtunk, hogy mi vár ránk Szaúd-Arábiában, éppen egy Kubala Lászlóval való beszélgetés döntötte el a Fáy utcában, hogy belevágunk. Kubala ugyanis korábban négy évet volt edző az országban, az Al-Hilal csapatánál, és minden kétségünket eloszlotta. Azt mondta, jó a foci, kedvesek az emberek, nincs mitől félni. Egyébként akkoriban olyan edzőlegendák is dolgoztak az ottani bajnokságban, mint Dettmar Cramer, a Bayern legendás trénere.

Mészöly Kálmán távozása után is maradt az arab világban, hogy alakult a további élete?

A gyerekeim ott kezdtek el angol iskolába járni, így nekem több mint egyévtizedesre nyúlt ez a szép szaúdi fejezet az életemben. Utána személyesen Sepp Blattertől vehettem át a legmagasabb szintű játékosügynöki oklevelet, akkoriban vált mindez szakmává, de tevékenykedtem az edzőképzésben, mind Magyarországon, mind az UEFA-nál, így részt vettem például az egységes pro licensz-rendszer kidolgozásában is.

Elismert ügynökként olyan ügyfelei voltak, mint Oleg Blohin, Andrij Sevcsenko, vagy éppen Rebrov és Csercseszov edzőként. A világnagyságok helyett mégis hadd kérdezem Oleg Sirinbekovról, a Vasas-szurkolók bálványáról, aki szintén Önnek köszönhetően került Magyarországra és a Vasashoz.

Valóban, szép vasasos emlék ez is! Hány meccsen láttam a Fáy utcában a szurkolók „Oleg, a király!” feliratú drapériáját. Anno Gellei Imre keresett meg, hogy bajban vannak, kell erősítés, és bár a tejhatalmú Lobanovszkij is vitte volna a Dinamo Kijevbe Sirinbekovot, valahogy sikerült meggyőznöm, hogy Magyarország felé vegye az irányt. Ez nem üzleti, hanem sokkal inkább érzelmi kérdés volt nekem, örülök, hogy beváltotta a várakozásokat, és segítette a Vasast. Oleggel is egyébként a mai napig kapcsolatban vagyok.

Mit kíván a Vasasnak?

Szurkolok nekik, abban pedig egészen biztos vagyok, hogy jövőre ez a csapat már az NB I-ben, a méltó helyén fog szerepelni. Akárhányszor beszélek Nagy Miklóssal, bátorítom, hogy ne térjen le az elkezdett útról és tartson ki az akadémista fiatalok kinevelésével kapcsolatos filozófia kapcsán. Rám számíthatnak, a Vasast mindig szívesen segítem bármilyen formában, ha tehetem. Hálás vagyok, hogy a mai napig nyitottsággal fogadnak.

2025.02.02. 16:12

Vissza