VKLA 120 éves a Magyar Labdarúgó Szövetség

1901. január 19-én a magyar futballélet vezetői Mikszáth Kálmán törzshelyén összegyűlve úgy döntöttek, hogy önálló szövetséget hoznak létre a labdarúgósport hazai szervezésére, majd Jász Géza személyében egy ismert író-filozófust választottak az MLSZ elnökévé, és azonnal kiírták az első bajnokságot - LAPSZEMLE, mlsz.hu.

A Magyar Labdarúgó Szövetség százhúsz évvel ezelőtt, 1901. január 19-én Budapesten, az Akadémia utca 1. szám alatti István Főherceg Szálló különtermében alakult meg tizenhárom klub és a Versenypálya-szövetség részvételével. Az alapító egyesületek a következők voltak: BAK, BEAC, BSC, BTC, Budai Ganzgyár, Ganz Vagongyár, "33" FC, MAC, MFC, MUE, Műegyetemi FC, Postás és az FTC. A labdarúgás hajnalán jártunk ekkor, az MLSZ a kontinentális Európában mindössze a kilencedik futballszövetség volt, míg Európán kívül ebben az időszakban csak elvétve, egy-két országban működött hivatalos nemzeti labdarúgó-szövetség.

„Büszkék lehetünk arra, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség egyike volt a kontinens és a világ első futballszövetségeinek, ezért megalakulása nemcsak számunkra jelentős sporttörténelmi esemény.” – fogalmazott dr. Csányi Sándor, az MLSZ elnöke.

A szövetség a megalakulás után azonnal, és azóta minden évben – egyes világháborús évek kivételével, amikor hadibajnokságot rendeztek – kiírta az élvonalbeli bajnokságot. Az 1901 óta eltelt 120 évbe szerencsére rengeteg jó belefért. Minden évtizedből kiemelhetünk egy–egy nagy sikert, egy korszakos pillanatot. Így az elsőből az első bajnoki mérkőzést, az 1910-es évekből az 1912-es stockholmi olimpia Vigaszdíj-tornájának megnyerését, a következő évtizedből a Ferencváros első KK-győzelmét vagy az Uruguayban a kétszeres olimpiai bajnok ellen aratott diadalát. Az 1930-as években nyerte meg az Újpest a Bajnokok Tornáját, s diadalmaskodott az első csak magyar KK-döntőben, s még fontosabb, hogy 1938-ban világbajnoki ezüstérmes lett a válogatott. Az 1940-es éveket kettétörte a háború, de a második felében Gallowich Tibor lerakta az Aranycsapat alapjait, s a regionális kupasorozatokban szinte legyőzhetetlenné vált a válogatott. Az 1950-es éveket nem nehéz az Aranycsapat sikereivel azonosítani, az olimpiai győzelemmel, a római stadionavatón aratott diadallal és az azzal megnyert Európa-kupával, az angolok kétszeri kiütésével, a brazilok és az uruguayiak ellen 4:2-kkel elért világbajnoki döntővel.

Az 1960-as években két olimpiai bajnoki címet szerzett a magyar csapat, az A-válogatott negyedik lett az 1964-es kontinensbajnokságon és kétszer is a legjobb nyolc közé jutott a világbajnokságon. A Ferencváros 1965-ben megnyerte a VVK-t. A hetvenes években újra vb-résztvevő lett a magyar csapat, a nyolcvanas években a Videoton mindmáig utolsó magyar csapatként nemzetközi kupadöntőt játszott, Mezey György válogatottját pedig a mexikói Mundial előtt, 1985-ös eredményei alapján Európa legjobbjai között jegyezték. Az 1990-es évektől hanyatlás kezdődött az eredményesség tekintetében, de az utóbbi évek előrelépést hoztak az eredményességet tekintve is: a 2016-os és a következő, idén megrendezésre kerülő Európa-bajnokságra is kijutott a magyar válogatott.

A 120. jubileumi év egybeesik több fontos, sőt történelmi jelentőségű eseménnyel is a szövetség életében: Magyarország története során első alkalommal lesz idén felnőtt Európa-bajnokság (társ)házigazdája, az idei Eb négy mérkőzését rendezik a tavalyelőtt átadott, 67 ezres Puskás Arénában. Ugyancsak először lesz házigazdája (szintén társrendezésben, a szlovénokkal közösen) az ország U21-es Európa-bajnokságnak - az UEFA második legnagyobb eseményének magyarországi mérkőzéseit Budapesten, Székesfehérváron, Szombathelyen és Győrben rendezik meg. És ha már az elsők felsorolásánál tartunk: 2023-ban Európa-liga-döntőt játszanak a Puskás Arénában, míg 2020-ban Szuperkupa-döntőt rendeztek ugyanott, és a Groupama Arénában lejátszott 2019-es női Bajnokok Ligája-döntőt is a fontos mérföldkövek közé sorolhatjuk.

A 120 évvel ezelőtti megalakulás éveinek felidézéséhez Dénes Tamás sporttörténész segítségét kértük, segítségével elevenítjük fel az alapítás előzményeit, valamint a korszak labdarúgásának kihívásait.

„Érdemes rögzíteni: a XIX. és a XX. század fordulóját éltük, mondhatni az igazi magyarországi sportélet kialakulásának éveit. Sport természetesen már korábban is létezett, sőt a modern értelemben vett sport is. Azért érdemes az előző kitételt megtenni, mert noha 1828-ban megjelent már a sport szó a német nyelvű magyar sajtóban, majd 1843-ban a magyar nyelvűben is, de még nem kifejezetten a versenysportot jelentette, hanem például a vadászatot. Az 1867-es kiegyezés utáni kedvezőbb politikai klíma ellenben jót tett az új és egyre népszerűbb sportágak terjedésének is. 1873-ban alakult a Nemzeti Torna Egylet, ez tekinthető az első, az alapszabályát magyarul megfogalmazó sportszervezetnek. A mai értelemben ez természetesen klub, egyesület volt, amennyiben egy országos sportszövetség alatt az adott sportágat űzők klubjait tömörítő szerveződést értjük. 1875-ben a londoni AAC, az Amateur Athletic Club mintájára létrejött a Magyar Athlétikai Club, melynek léte alternatívát jelentett a tornamozgalmat képviselők számára. A MAC, amely aztán 1945-ig több sportágban is jelentős szerepet játszott a magyar sportéletben – egyébként az 1900-as évek első évtizedében a labdarúgásban is –, több sportágat is védőszárnyai alá vont, a hagyományos, mai értelemben vett atlétika versenyszámai mellett például a birkózást, az ökölvívást, a kerékpározást, az úszást, a vívást, az evezést, valamint az angol és a hazai népi játékokat is” – mondta Dénes Tamás.

Akadt egy bizonyosfajta különbség, de még az sem túlzás, hogy rivalizálás a XIX. század utolsó három évtizedében a tornát a fókuszba állító, a német sporteszményképet favorizálók tábora s valamit az ifjú „anglomán” arisztokrata réteg között, utóbbi az Angliában népszerű és elterjedt sportágakat favorizálta.

„Ismert, hogy Angliában 1863-ban alakult meg az FA, a labdarúgó-szövetség, s a szabályok pontosításával, a 14 pontból álló, úgynevezett Cambridge Rules elfogadásával tulajdonképpen akkor különült el a rögbitől. Az előző években még gyakorta előfordult, hogy egy „futballmeccs” első félidejét a labdarúgás, a másodikat a rögbi szabályai szerint játszották le. Vagy éppen fordítva. Nem volt evidens minden, ami ma az: csak 1865-ben feszítettek szalagot a két kapufa közé, 1869-ben vezették be a kapukirúgást, 1870-ben határozták meg tizenegy főben a játékosok csapaton belüli létszámát, 1871-ben említették először külön posztként a kapust, 1872 óta rúgnak szögletet, s sorolhatnám még, egészen addig, 1882-ben rögzítették, hogy a partdobás két kézzel kell elvégezni. De mindezek ellenére is igaz: már 1871-ben megszületett az FA-kupa. Ehhez képest – azt tekintetbe véve, hogy milyen élénk volt a kapcsolata a sportrajongó magyar arisztokráciának Angliával – talán meglepő, hogy itthon milyen későn kezdtek futballozni. Eldönthetetlen kérdés, ki hozta az első futball-labdát Magyarországra – gróf Esterházy Miksa, Kosztovics László, Szaffka Manó, Harry Perry és Löwenrosen Jakab, becenevén „Charlie” is vindikálta magának e dicsőséget –, s talán még az is, hogy kik rúgták először itthon a labdát. Szokás az 1896. novemberi pékerdei próbálkozás szereplőit, köztük Winkler Márton kocsmárost, a későbbi válogatott játékosok, József és Róbert édesapját pioníroknak tekinteni, de abban nem lehet vita, hogy az első komoly futballmérkőzést 1897. május 9-én a Budapesti Torna Club I. és II. csapata, a piros-fehérek és a kék-fehérek játszották. E bemutató meccs után nagyon felgyorsultak a hazai futballélet eseményei, s hamarosan jogos igény mutatkozott a szövetség életre hívására.” – magyarázta Dénes Tamás.

A Millenárison játszott mérkőzés után négy év sem telt el, s már megszületett a labdarúgó-szövetség, kiírták az első bajnokságot és lejátszotta első mérkőzését az MLSZ reprezentatív csapata, mondjuk úgy, a válogatott, mégpedig angol ellenféllel, a Richmond FC-vel szemben. A kettő között újabb és újabb csapatok alakultak, rendeztek nemzetközi mérkőzéseket, az új játék bemutatkozott vidéki városokban is. Egyre többen kóstoltak bele az új szenvedélybe, de csak nagyon-nagyon kevesen váltak „csak” futballistává, a többség több sportágat is űzött, s ezek közül az egyik a labdarúgás volt. Az 1896-os athéni olimpia legsikeresebb magyar szereplője, Hajós Alfréd (eredeti nevén Guttmann Arnold), a két elsőséget szerző úszó még abban az esztendőben, 18 évesen befejezte „vizes pályafutását” rövidtávfutásban versenyzett, s a hőskor egyik legjobb futballistája lett, szerepet kapott az első bajnokcsapatban és az első válogatottban is. A második magyar úszó olimpiai bajnok, Halmay Zoltán ugyancsak játszott bajnoki futballmérkőzést, sőt meghívást kapott az első reprezentatív csapatba is.

„Egyre növekedett az igény a szövetség létrehozására. Hozzáteszem: az akkori legnépszerűbb sportágak szinte mindegyike, az úszást kivéve, rendelkezett már az 1800-as évek végén saját szövetséggel. A tornászoké 1885-ben, az evezősöké 1893-ban, a kerékpárosoké 1894-ben, az atlétáké 1897-ben alakult. Különleges volt a korcsolyázók helyzete, hiszen az országos szövetség ugyan csupán 1907-ben kezdte meg a működését, de a Budapesti Korcsolyázó Egylet 1892-ben a nemzetközi szövetség egyik alapító tagja lett, egyesületként. Fura, de még a futballban is előfordult ilyesmi, 1904-ben hat országos szövetség mellett a spanyol Madrid FC is az alapítók között volt. Nem is kanyarodnék el újra a labdarúgástól, inkább azt elevenítem fel, hogy azért is vált sürgetővé a labdarúgó-szövetség megalakítása, mert – ahogyan Földessy János fogalmazott a szervezett magyar futball első negyedszázadáról, másképpen az amatőrkorszakról szóló, nagy jelentőségű könyvében: Időközben azonban olyan események történtek, amelyek a szövetség megalakulását nemcsak siettették, hanem halaszthatatlanná tették. A labdarúgó-sport rohamos terjedése, népszerűsége és fejlődése felkeltette a két nagy sportszövetség érdeklődését és úgy a MOTESz, mint a MASz a saját fennhatósága alá akarta vonni a labdarúgó-sportot. Ezek a törekvések azután sürgős cselekvésre indították a futballsport szervezésének mozgatóit.” – tudhattuk meg Dénes Tamástól.

A Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége és a Magyar Atlétikai Szövetség is szerette volna tehát égisze alá vonni a labdarúgó-klubokat. A magyar futballélet vezetői azonban inkább önállóságra vágytak. 1900-ban még dilemmát jelentett, melyik a sürgetőbb lépés, a bajnokság, esetleg az angliaihoz hasonló kupasorozat kiírása, vagy a szövetség megalakítása, aztán néhány hét alatt megszületett a szövetség és kiírták az első bajnokságot is. Mint ismert, a Magyar Labdarúgók Szövetsége a Magyar Tudományos Akadémia közvetlen szomszédságában lévő István főherczeg szálloda különtermében, tizenhárom sportegyesület és a versenypálya-szövetség részvételével rendezett alakuló ülésen született. Az már apró érdekesség csak, hogy végül az első elnöknek Jász Gézát, az ismert filozófust, írót, a Magyar Football Club tagját emelték, aki egyébként a Magyarországi Torna Szövetség titkára is volt egyben.

„Az István főhercegről elnevezett szálloda patinás és tekintélyes hely volt, valóban az Akadémia közvetlen szomszédságában. Talán ez adta akkoriban az egyik fő vonzerejét. Meg persze Gundel János konyhája, amely törzsvendéggé tette Mikszáth Kálmánt is” – fűzte hozzá Dénes Tamás.

Valóban különleges hely volt az akkor még létező szálloda! Érdemes citálni az egykor.hu portál az V. kerület épületeinek történetével foglalkozó ismertetőjét: A klasszicista sarokházat 1835-ben építette ifjabb Zitterbarth Mátyás. Majd 1846-ban Pest egyik legkiválóbb kávés- és szállodáscsaládjának tagja (a Váci utcai Nádor szálló tulajdonosa) Emmerling Károly megbízásából Kasselik Ferenc építész alakította át István főherceg szállóvá. 1848-ban e szállodában működött az igazságügyi, ipari, kereskedelmi és földművelésügyi minisztérium, emellett a honvédhadsereg toborzása (itt jelentkezett Petőfi is). Az év novemberében Bem tábornok is itt lakott. A szálloda vendégkörét 1865-től meghatározta a felépült Akadémia. Éttermének fénykorát az utolsó évtizedeiben érte, amikor 1889-től bérlője a Bajorországból származó Gundel János (a Gundel-dinasztia alapítója) lett. Rendszeres vacsoravendégei közé tartozott Lotz Károly, Tisza Kálmán, Tisza István, Liszt Ferenc, Kemény János, Klapka György, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán. (Kitüntetett hely volt a három fülkéből álló „Mikszáth-szoba”). A szálloda 1904-ben megszűnt, azonban kávéházként még fennmaradt.

„Megítélésem szerint óriási jelentősége volt annak, hogy az MLSZ nagyon gyorsan megteremtette a labdarúgás hazai fejlődésének szervezeti kereteit, döntés született a bajnokság megszervezéséről, a játékvezetők képzéséről, s aztán nem sokkal később a két csapatban való szereplés tilalmáról. A kontinensen korábban csak a német, a svájci, az olasz, a holland és a máltai és a dán szövetség jött létre, s ide vehetjük még a franciákat is, akik aztán különböző szervezeti viták után 1919-ben újraalakultak. Tegyem gyorsan hozzá, a fenti felsorolás a mai szövetségek jogelődeire vonatkozik. A Monarchiában gyorsan terjedt a futball-láz, Bécsben 1900. január 4-én alakult az Osztrák labdarúgó-unió, az Österreichischen Fußball-Union, Prágában még az év november hetedikén a Prágai Német Futballklubok Szövetsége, aztán következett az MLSZ megalakítása, illetve napra pontosan háromnegyedik évvel később a csehek labdarúgó-szövetsége, ugyancsak Prágában. A magyar szövetség hatékony fellépése kiemelkedően fontos volt abban a tekintetben, hogy a hazai futballélet lerúgja a gyerekcipőt” – világította meg Dénes Tamás.

mlsz.hu

2021.01.19. 09:00

Vissza